Öcsi naplója

Öcsi naplójában éppen az a meglepő, hogy nincs benne semmi meglepő, sem elvetemült, sem vérfagyasztó. Azaz Öcsi megjavulni látszik. A végén még mintagyerek lett belőle? No nem egészen... Olvasható itt indiános kirándulás, juhászkutyás havasjárás, kincskeresős tábori történet és még árvizes nyaralási mese is vásott és kevésbé vásott gyerekek valódi vakációs kalandjai. És a végszó előtt, kondorkeselyűszóra, közös meghajlásra, felbukkant persze apu, anyu, Krisztinka, Vilmos atya és doktor Quintusz is. De úgy tűnik, ezzel egyszer s mindenkorra vége az Öcsi-történeteknek. A főszereplők viszontagságairól és rémtetteiről a regénysorozat mindegyik kötetében olvashatunk. E vidám regényeket az író gyakorló szülőknek és a felnövekvő ifjúságnak szánta, hogy a kalandok végére kiderüljön: a barátság, a megértés, a szeretet, anyu meg apu, a család és hasonló nyalánkságok a legfontosabb részei az életnek; bár annak bizony része a tévedés, a hazugság, a baleset, a hiúság, vagy a mindig ínyenc önzés, a remeknek érzett rosszindulat, a borzongató félelem és a jó kis káröröm is. A "Nagy Mesélőként ismert író a család mindennapi apróságait karikírozza ki ellenállhatatlan humorral, sorozatosan bizonygatva, hogy semmin sem nevethetünk jobban, mint tulajdon balfogásainkon. Méhes György Micsoda társasága azt jelentheti nekünk, magyaroknak, amit az angoloknak a Három ember egy csónakban (Jerome K. Jerome) vagy a Családom és egyéb állatfajták (Gerald Durrell).