Altatókönyv azoknak a szülőknek, akik a való életben élnek, ahol néhány szunyókáló kiscica és bájosan csengő rím nem elég ahhoz, hogy totyogójuk csendesen álomországba vitorlázzon. Nyers, póztalan és brutálisan őszinte módon tárja fel a kis angyalkánk esti lefektetésének ismerős – bár kibeszéletlen – kínjait. Gyönyörű, felforgató és kacagtató könyv fiatal, kipróbált és reménybeli szülőknek. Kisgyerekek számára nem ajánlott. Részlet a műből: Aludj a francba, kérlek A kis cicák is alszanak; a bárányka lefekszik, ő se béget. Jó neked, drágám, a paplan alatt; aludj a francba, kérlek. A házakban kialszanak a fények; kicsim, a bálnának az ágy a víz; még egyet olvasok, ha megígéred, hogy elalszol a faszba; plíz! Már lepihentek a büszke sasok, lelkem, meg a tekergő kis giliszta; már nem vagy szomjas; ne hazudj, baszod! Húzzál, édes, az ágyba vissza. Szellő susog a lombokon; a lyukban nem cincog a kis egér. Hány óra van már?! Jézusom! Feküdj le, nyuszikám; kussba’ legyél!